Earn 50$

2008. április 27., vasárnap

A SZABADSÁG-SZOBOR

Nincs még egy szobor, amelyk ilyen mély szimbólikus jelentést hordozna, mint ez a fáklyát tartó, hatalmas nőalak, mely New York kikötőjében tornyosul. Az Európából érkezett 17 millió bevándorló ezt a szobrot pillantotta meg először az amerikai partokhoz közeledve-számukra a Szabadság-Szobor az új életet jelentette. Egy egykori bevándorló igy emlékszik vissza erre a pillanatra: “Gyönyörű látvány volt a szobor a nyomoruságosan hosszú tengeri út után. Számunkra maga volt a megtestesült igéret, a magasra tartott fáklya bevilágititta utunkat.”

A szobor tervezőjének, Frédéric-Auguste Bartholdinak pontosan ez is volt a célja. A szobor ötletét először egy versailles-i ebéden vetette fel 1865-ben Edouard de Laboulaye történész és politikus. A szobor Franciaország és az A:E:Á. szövetségét volt hivatva hirdetni, mely az amerikai függetlenségi háború idején összefűzte a két népet. Bartholdi 1871-ben az A.E.Á.-ba látogatott, gyorsan megtalálta a megfelelő helyet az emlékmű számára a New York-i öböl egy kis szigetén, Manhattantől délnyugara. Franciaországba hazatérve azonnal belekezdett a fáklyát tartó nőalak első modelljeinek elkészitésének.

A szobor felállitásához szükséges pénzösszeg összegyüjtése nem volt könnyű feladat. Végül a Franci-Ameritai Baráti Társaság finanszirozta a szobor elkészitését, sorsjegyek kibocsájtásával és jótékonysági rendezvényekkel, a hatalmas talapzat anyagi fedezetét pedig az amerikaiak teremtették elő. Bártholdi úgy döntött, hogy a szobrot vasszerkezetekre erősitett, kovácsolt rézlemezekből késziti el. Tudta, hogy a módszer jó lesz, mert látott már rá példát.

Bartholdi Gustave Eiffelhez fordult, a merész mérnökökhöz, aki a vasszerkezetek nagy szakértője volt. Eiffel azt javasolta, a szobrot egy központi vastorony támassza meg, melyet szilárdan a talapzatra erősitenek. A torony vas vázszerkezetből állna, diagonális merevitőrudakkal. Erre as erős szerkezetre függesztenének egy második szerkezetet, mely megközelitőleg a szobor formáját követi, ezt a szerkezetet pedig vékony, rugalmas vasrudak kötnék össze a szobor külső boritásával. A szobor boritását 300 rézlemez alkotja, melyeket a repoussé nevű technológiéval kalapáltak formára. Bartholdi először egy sorozat anyagmodellt készitett egyre nagyobb és nagyobb méretben. Az 1:3 arányú modellek alapján a párizsi “Gaget, Gauthier et Cie” műhely mesterei gipszből eredeti méretben megformálták a szobor modelljét, melynek alapján aztán öntőformákat készitettek. A rézlemezeket ezeknek az öntőformáknak a segitségével kalapálták ki. Hogy megbizonyosodjanak róla, valóban jó-e ez az eljárás, a szobrot próbaképpen fel is állitották a műhely udvarán. 1885-ben-kilenc évvel a megünneplendő évforduló után- végre útnak indult New York felé.

A talapzat elkészitését egy amerikai épitész Richard Morris Hunt tervezte. A talapzat épitése 1883-ban kezdődött, és 1886-ban fejeződött be-a szobor akkor már 15 hónapja várakozott ládákba csomagolva. Végül kicsomagolták és összeállitották: álványzat nélkül haladtak fölfelé. A belső szerkezet elkészülte után a munkások ráerősitették a rézlemezeket. 1886 októberében végre felavatták az emlékművet.

A szobor készitésének módszere sikeresnek bizonyult egy hátrányátol eltekintve. A fémváz vasrudai rozsdásodni keztek, aminek következtében 1980-ban jelentősen gyengült a vasszerkezet teherbiró képessége. A rézlemezek belső felületét többször is átfestették de ez csak oda vezetett, hogy bennszorult az esőviz, és helyenként már a festékréteg tartotta össze az elrozsdásodó fémszerkezetet. A fáklyát és a magasba emelt jobb kart tartó vasszerkezet különösen rossz állapotban volt.

Nagyszabású restaurálásba fogtak, hogy a szobor fennmaradhasson akár újabb száz évre is. A szerkezet minden vasrúdját kicserélték rozsdamentes acélra, egyszerre csak egy-két rudat, hogy a szobor egyensúja megmaradjon. Egy évbe telt, amig az osszesen 3000 méternyi vasrúddal végeztek.

A legfontosabb javitási feladat a fáklya kicserélése volt. Bartholdi eredeti terve szerint a fáklya aranyozott lángcsóvája valóban világitott vola, ezt azonban az utolsó pillanatban megmásitották, attól tartva, hogy a fény megzavarhatja a kikötőbe tartó hajókat. Végül nyillásokat vágtak a fáklyába, és belülről világitották meg, ami nagyon gyenge fényt adott. 1916-ban egy amerikai szobrász, Gutzon Borglum, a Rushmore-hegy kifaragója a fáklya lángjába nyilásokat vágott, melyeket borostyánszinű üveggel fedett be, és belülről megvilágitott. Ez már végképp távol állt Bartholdi terveitől, ráadásul a nyilásokon beszivárgó eső további rozsdásodáshoz vezetett.

1980-as restaurálás után úgy döntöttek hogy amennyire csak lehet ragaszkodnak Bartholdi eredeti terveihez. Egy francia cég a rheimsi Les Métalliers Champenois nyerte el a munkát, ők készitették el az eredetihez legjobban hasonló aranyozott lángot.

Nincsenek megjegyzések: