A KARNAKI ÁMON-TEMPLOM A SZÉL ISTENÉNEK SZENTÉLYE

Az egyiptomiak által az egész világ szülőhelyének tartott területen, a Nilus partján emelkedik minden idők legnagyobb vallási épületegyüttese. A Karnakban álló Amon-templom nem egy ápület, keletkezésének története 1300 esztendőt ölel fel. Az egyiptomi civilizáció krónikáját őrzi kőbe faragva, rétegről rétegre épült, é lenyűgöző hatása inkább tömegének mint szépségének köszönhető. Virágkorában, amikor Théba uralta Egyiptomot, Ámon templéomát 81000 rabszolga szolgálta, és hatvanöt város fizetett neki adót aranyban, ezüstben, rézben és drágakövekben. A területen álló épületekben csak az a közös, hogy a nagy Amon dicsőségét és épitetőiknek hatalmát hirdetik.
Ámon tempomának ápitése egybeesett Théba tündöklésének és bukásának időszakával. A városból a templomon kivűl nem maradt meg semmi, mert az egyiptomi lakóházak vályogtéglából épültek. Még a fáraók palotái is téglából épültek, bútoraik is csak az ők életükre szóltak. A templom azomban az örökkévalóság számára készült gránitból, homokkőből és mészkőből.
A gránit az asszuáni kőbányákból származott, a mészkő a Kairó melletti Turából, a homikkő pedig a Nilus völgye mentén fekvő hegyekből. A kő vágásához réz fűrészfogakkal ellátott eszközt használtak, melynek vágóerejét szemcsés ásványokkal, például kvarcal fokozták. A lyukakat szintén rézfúróvalkészitették, maga szerszám megint csak nem maradt ránk, csak a kövekben talált lyukakból következtetünk használatára
Az egyiptomiak aránylag kezdetleges módszerekkel épitkeztek. Ámon temploma gyakorlatilag alapozás nélkül készult. Az oszlopokat egyszerüen a talaj alatti kőzetrétegre állitották. 1899-ben egy nagy áradás elsodorta a karnaki oszlopcsarnok könnyen omló alapját, és 11 oszlop feldőlt. Ekkor vizsgálták meg az épület alapját, ás kiderült, hogy szinte csak egy árok az egész, amit homokkal és alig egy méternyi laza törmelékkel töltöttek fel.
A karnaki templomegyüttes leghatalmasabb és legpompásabb épülete az Oszlopcsarnok, mely oszlopok egész erdejéből áll-eredetileg 134 volt belőlük. Ez volt a leghatalmasabb épület, melyet az ókorban emeltek- alapterülete 120 * 50 méter, középen egy kettős oszlopsor fut végig, az oszlopok kerülete 10 méter, magassága 21 méter. Mindkét oldalon további hét oszlopsor áll, az oszlopok 14,5 méter magasak. Eredetileg az egész épületet- melynek alapterületén elférne a párizsi Notre-Dame- kőlapok fedték, a főhajó oldalfalába pedig ablakokat vágtak.
Ennek a hatalmas épületnek a megépitése óriási teljesitmény, ha figyelembe vesszük, hogy milyen egyszerű eszközökkel készült. Az egyiptomiak nem ismerték az emelőcsigát, az oszlopok és a tető kőtömbjeit vájogtéglából épült rámpákon vontatták fel. Álványozást használtak ugyan, de csak a kövek diszitésénél. A munkások megszabott munkaidőben dolgoztak, és csoportokban váltották egymást. Minden csoport munkájáról naplót vezettek, feljegyezték a kiadott rézszerszámok mennyiségét, még a munkából távolmaradtak igazolásai is fennmaradtak.
Az Oszlopcsarnok tervezése és az épitkezés megkezdése I. Rramszesz nevéhez fűződik, amit II. Ramszesz fejezett be. II. Ramszesz nagy épitész volt, számtalan templomot és emlékművet emelt, többet mint az összes többi fáraó együttvéve, az Abu Szimbeli templomokat is beleértve.
A csarnok külső diszitése II. Ramszesz hadjáratát ábrázolja a hettiták ellen, a végső békeszerződés szövege is itt található. Az északi falon I. Széti Libanonban, Dél-Palesztinában és Sziriában vivott csatáinak ábrázolásait láthatjuk.
A csarnok mai állapotát egy nagyszabású rekonstrukció során nyerte el, melyet főként francia régészek végeztek.