A CN-TORONY

Toronto belvárosának látképét egy torony ural¬ja, mely karcsún magaslik a környező irodaépü¬letek fölé. A CN-torony a modern televíziós kor¬szak alkotása, a Canadian National Railways építtette, hogy megszüntessék a szellemképet, mely a környéken sok helyütt tönkretette a tele¬víziónézők szórakozását. De ennél jóval többet sikerült elérniük. A torony ma Toronto újra meg¬talált önbizalmának jelképe, a világ legmaga¬sabb támaszték nélküli építménye, melyet éven¬te mintegy kétmillió turista keres fel.
A torony az alapzattól a villámhárító csúcsáig 545 méter magas. Súlya 130 000 tonna, beton és acél alapzata egy speciálisan elsimított,15 méter vastag agyagpalarétegen nyugszik. Az építkezés 1973. február 6-án vette kezdetét, és mindössze 40 hónapig tartott. Összesen 57 millió dollárt köl¬töttek rá. A torony lábazatának keresztmetszete Y alakú, teste felfelé enyhén karcsúsodik. 330 mé¬teres magasságban kigömbölyödik, ott valójában egy hétemeletes épület, a Skypod található, mely¬ben a televíziós adás sugárzáshoz szükséges be¬rendezések mellett egy forgó étterem, két kilátó¬terasz, egy nightclub és két mozi kapott helyet. Még feljebb, szédítő 450 méteres magasságban újabb kilátóterasz van, a kétemeletes Space Deck, melynek ablakai kidomborodnak, úgyhogy a me¬részebbek a lábuk alatt is lenézhetnek a mélység¬be, ami hátborzongató élmény; tiszta napokon akár 160 kilométerre is ellátni innen.
A tornyot úgy készítették, hogy igen jó minősé¬gű betont öntöttek egy hatalmas öntőformába, melyet emelőkkel megtámogattak, majd fokoza¬tosan, centiméterről centiméterre feljebb emeltek. Mivel az építés nagyon gyorsan haladt - naponta akár 6 métert is -, a beton szilárdságának ellenőr¬zésére nem alkalmazhatták a hagyományos tech¬nikát (amihez meg kellett volna várni a hét napot, amíg a beton megszilárdul), ezért speciális gyors¬teszteket dolgoztak ki. Különös figyelmet fordítot¬tak arra, hogy a torony semmiképp ne dőljön meg. Az ólom ingasúlyon kívül (ez a 120 kilogramm súlyú henger egy dróton függött a torony hat¬szögletű középponti üregében) két óránként op¬tikai műszerekkel is ellenőrzést végeztek. Ennek eredményeképp az 545 méteres torony mindössze 7 centiméterrel tér el a tökéletes függőlegestől.
A legfelső 100 méter egy acél adótorony, mely 39 elemből épült, ezeket egy S64E Sikorsky heli¬kopterrel emelték a helyükre. A munka három és fél hétig tartott, míg hagyományosabb módsze¬rekkel akár hat hónapot is igénybe vehetett volna.
A tornyot úgy tervezték meg, hogy az elkép¬zelhető legkatasztrofálisabb időjárást is elviselje. Becslések szerint ha egy 200 kilométer/órás szélvihar amely minden ezer évben egyszer fordul elő is lenne a torony stabil maradna akár ennél kétszer erősebb szélnek is képes lenne ellenállni. Ha valaki elég bátor lenne ahhoz, hogy 200 kilo¬méter/órás szélben felmenjen a Skypod-ba, mint¬egy húsz centiméteres kilengést érezne, bár ez olyan lassú volna, hogy tulajdonképpen alig ven¬né észre. Az acél televíziós adótorony már jobban meghajolna, 2,5 méteres távon lengene ide-oda, ezért különleges ólom ellensúlyokat építettek be, hogy csillapítsák a kilengést. A toronyból cso¬dálatos végignézni egy nagy vihart, mivel a szomszédos épületek villámhárítójaként is szolgál. Minden évben legalább 60 alkalommal csap belé a villám, de biztonságosan földelték.
Az ilyen magas építmények egyik fő veszé¬lye, hogy a nagy magasságban könnyen jégréteg rakódhat le. A moszkvai Osztyankinó-toronyról például, mely a világon a második legmagasabb, gyakran olvadó jégtáblák zuhannak le, ami élet¬veszélyes az alatta elhaladókra. Torontóban ezt úgy védték ki, hogy a legkényesebb helyeken, mint például a Skypod tetejének kiálló szegélyé¬nél, jégmentes felületet képeztek ki. Egyes ré¬szeken fűtőszálakat építettek be, másutt sima és fényes felületű műanyag lapokat helyeztek el, melyeken a jég nem tud megtapadni.
A látogatókat szállító liftek 360 métert tesznek meg percenként, ami egy felszállni készülő su¬gárhajtású repülőgép sebességének felel meg. A lift sebességét igen gondosan állapították meg, hogy még élvezhető legyen, s ne okozzon hány¬ingert vagy ájulást. A fülke üvegfalú, az utasok gyönyörködhetnek a kilátásban. A lifteknek sa¬ját áramforrásuk van, a tornyot veszélyhelyzet esetén nagyon gyorsan ki lehet üríteni, de a láto¬gatók megnyugtatására egy 2570 fokból álló lép¬csőt is beépítettek.
A torony sok merész és bolondos rekord szín¬helye volt. Az első, aki ejtőernyővel leugrott róla, az egyik építőmunkás, Bill Eustace volt, 1975. november 9-én, s az állásával fizetett. 1979-ben Patrick Bailie-nek sikerült 330 méter magaságból ledobnia egy tojást egy speciálisan megtervezett hálóba, anélkül, hogy összetört volna.