A HOLLANDIAI DELTA GÁTRENDSZER

Hollandia területének nagy része mélyföld, a tenger szintje alatt fekszik. A hollandok kilenc évszázad óta küzdenek a tengerrel, gátak és csatornák építésével próbálták megszelídíteni a tengert, valamint művelhető földterületeket nyerni. A tenger közelsége azt is lehetővé tette, hogy hajós és kereskedőnéppé váljanak: Rotterdam mindig is az egyik legnyüzsgőbb kikötő volt Európában. 1986 októberében Beatrix királynő felavatta a világ leghatalmasabb tengeri gátját, mely majdnem 30 éven át épült.
A hollandiai Delta-gátrendszer fő célja nem az volt, hogy új termőterületeket nyerjenek, mint a Zuider Zee gátjaival, hanem az, hogy megakadályozza a katasztrofális áradásokat, melyek régebben rendszeresen elsöpörték a védőműveket, és az ország nagy területeit elöntötték. A legutolsó nagy katasztrófa 1953. január 31-éről február 1-jére virradó éjszaka történt, amikor a tavaszi áradások és egy erős északnyugati szélvihar együttes hatására hatalmas területeket öntött el a szökőár. Gátak százai pusztultak el, 158 000 hektárnyi terület került víz alá.1835 ember vesztette életét Hollandia történelmének legszörnyűbb árvizében.
Ekkor már dolgoztak a nagy gát megépítésének tervein, és a katasztrófa új lendületet adott a munkának.1958-ban a parlament elfogadta a Delta-törvényt, azt a merész tervet, mely teljesen újjáformálta Hollandia délnyugati partjait, megakadályozva a további áradásokat, ugyanakkor nyitva hagyva a Rotterdamba és Amszterdamba vezető vízi utakat.
A gátrendszer több, zsilipkapukkal és kiürítő zsilipekkel felszerelt gátból és hullámgátból áll, melyek visszakényszerítik a vizet a tengerbe, és megakadályozzák az áradást. A tervezetet lépésről lépésre akarták megvalósítani, a kisebb építményektől fokozatosan haladva a bonyolultabbak felé, hogy felhasználhassák az építkezés során nyert tapasztalatokat. Öt fő- és ugyanennyi mellékgát készült, megerősítették a Rotterdam és Nyugat-Scheldt között húzódó már meglévő gátrendszert, és két nagy hidat is építettek. Az első megépítendő főgát, a Veerse Gat, egy 190 000 köbméternyi vizet tartalmazó folyótorkolatot rekesztett el; az utolsó, a Kelet-Scheldt, 2 310 000 köbmétert.
A gátak körülbelül egy méterrel magasabbak, mint az 1953-as nagy áradás vízszintje volt. Becslések szerint 1% az esélye annak, hogy 100 év alatt egyszer előforduljon nagyobb áradás. A gátak építése közben két nagy probléma merült fel: meg kellett akadályozni, hogy a tenger elmossa az alapokat, és meg kellett találni a végső nyílás elzárásának módját. A haringvlieti gátnál például hatalmas víz alatti mellvédet kellett beépíteni a gát mindkét oldalán, mely egy műanyag „matracból", kavics- és sziklarétegből állt. Ennek a gátnak elég erős zsilipkapukkal kellett rendelkeznie ahhoz, hogy ellen tudjon állni a tenger erejének; a kapukat ugyanakkor olyan szélesre kellett tervezni, hogy télen a jégtáblák átférjenek rajtuk.
A végső nyílás elzárására két módszert alkalmaztak. Az egyik eljárás szerint előregyártott beton keszonokat helyeztek el, melyeket az apály és a dagály közti mozdulatlan vízállásnál állítottak a helyükre, és fokozatosan szűkítették a nyílást, míg az utolsó is a helyére került. Miután a vizet így elrekesztették, a fennmaradó részeket már meg tudták építeni a keszonok köré. Ezt a módszert alkalmazták a Veerse Gatnál. A másik módszer szerint két irányból kezdték építeni a gátat, aztán egy drótkötélpályát feszítettek ki a két vége között. Ez kövekkel megrakott csilléket szállított, melyek középen kiborították terhüket, amíg a kövek el nem rekesztették a tengert. Ígyépült a Grevelingen-gát. A Delta-terv legnehezebb és legutolsó szakasza a Kelet-Scheldtet elzáró, több mint 8 kilométeres gát megépítése volt, melynek befejezését1978-ra tervezték. A természetvédők azonban nagy kampányt indítottak annak érdekében, hogy ne zárják el az öblöt. Ezzel ugyanis megakadályozták volna, hogy az északi-tengeri halak ide járjanak ívni, és a tengeri madarakat is elűzték volna, melyek nagy előszerettel tartózkodtak a homokos parti vizekben. A környékbelieknek a kagylótenyésztéssel is fel kellett volna hagyni, ha a Kelet-Scheldtből tengertől elzárt belső tavat csinálnak. A másik tábor a biztonsági megfontolásokat és a mezőgazdasági termelés fontosságát hangsúlyozta. Évekig tartó viták után a holland kormány megvizsgáltatta, lehet-e módosítani a gátat úgy, hogy a zsilipkapuk állandóan nyitva álljanak, kivéve ha nagy vihar vagy ár fenyeget. A kormány végül elfogadta a természetvédők követeléseit, és a mérnöki nehézségek ellenére e megoldás mellett döntött. A gát alapszerkezete 65 előre gyártott betontömbből készült, melyek közé 62 acélkaput építettek be. A kapuk több mint 5 méter vastagok és 40 méter szélesek.
A gát a Kelet-Scheldt három fő árapálycsatornáján épült. Amikor a kapuk be vannak csukva, hatalmas nyomás nehezedik rájuk. Az alapokat úgy kellett megtervezni, hogy ez a nagy nyomás ne mozdítsa el a betontömböket, mert attól a kapuk beszorulnának. A betontömbök a tengerágyon helyezkednek el e ún. rőzse okrócon mel ek az a rendeltetése, hogy felfogja a változó víznyomást a fepékrétegnél, így a finom homokot nem sodorja el a víz, és nem tudnak elmozdulni az alapok. A betonkockákat egyszerűen nagy súlyuk tartja helyükön a tengerágyban.
Az építmény alapja körül egy „küszöb" készült egymásra rakott kőrétegekből, a felszín felé haladva mind nagyobb kövekből. A felső szintek nagyobb kövei megakadályozzák, hogy a víz elsodorja az alsó kisebbeket. A legfelső réteg 6-10 tonnás bazaltsziklákból áll, ami biztosítja, hogy ha a kapu nem csukódna be, az áradó víz akkor se sodorja el a köveket.
A tömböket két, szintén betonból készült küszöb köti össze. Az alsó 2500 tonnás, és a víz alatt áll. A kisebb felső küszöbök 1100 tonnásak és a nyílás felső részét alkotják, itt folyik át a víz, amikor a kapuk nyitva vannak. A kapuk működését legalál havonta egyszer ellenőrzik; az összes kapu kinyitása vagy becsukása közel egy órába telik. Ha túl gyorsan csukódnának, az hullámmozgásokat keltene a gáton belül. Vészhelyzetek szerencsére ritkán fordulnak elő, a kapuk szerepe inkább az, hogy szabályozzák a be- és kiáramló vízmennyiséget.
A gát végül 1986-ban készült el-ez volt a leghatalmasabb építkezés Hollandiában a II. világháború óta, 2,4 milliárd dollárba került.1990 tavaszán sikeresen kivédett egy áradást, mely egyébként katasztrofális következményekkel járt volna.