Az Amerikai Egyesült Államokban, a dél-dakotai Black hegységben Gutzon Borglum szobrász megalkotta a világ leghatalmasabb szobrát: négy amerikai elnök portréját faragta ki a gránit sziklafalból. A portrék 18 méter magasak, és a szobrok készitése közben mintegy 450000 tonna követ kellett eltávolitani robbanóanyaggal, pneumatikus fúrókkal és vésővel. A portrék orra hat, a szájuk öt, a szemük három méter széles. Ilyen arányok mellett, ha a négy elnök-George Washington, Thomas Jefferson, Abraham Lincoln és Theodore Roosevelt-majdnem 140 méter magas lenne.
A Rshmore-hegy kifaragása több mint 15 évet vett igénybe, bár az idő túlnyomó része az anyagi források előteremtésével telt el. Az ötlet Doane Robinson ügyvédtől és irótól származott, aki a huszas évek elején Dél-Dakota hivatalos történésze volt. 1923-ban az a gondolata támadt, hogy a turisták odacsalogatására állitani kellene egy hatalmas emlékművet a Black-hegységben. Gutzon Borglumnak is felvetette az ötletet, akiben meg is volt a kellő merészség és tehetség, hogy valóra váltsa az álmát. A Rushmore-hegyben találta meg a megfelelő nyersanyagot: a hatalmas gránitfal 120 méter magas és 150 méter hosszan nyúlik el.
Bár Borglum többször is kijelentette, hogy könnyű feladat lesz a pénz összegyüjtése, de ez távolról sem volt igy. Végül Borglum , Robinson és két dakotai szenátor meggyőzte a Kongresszust, hogy különitsenek el 250000 dollárt erre a célra, ami az előre jelzett költségek felét fedezték volna, a többit közadakozásból akarták összegyüjteni. A Kongrasszus végül elfogadta a javaslatot.
Borglum biztos volt abban, hogy most amikor megvan a pénz az induláshoz meg fogja tudni csinálni a szobrot, bár nem vizsgálta meg alaposabban a sziklát, és nem tudta, valóban alkalmas lesz-e a feladatra. Azt eldöntötte, hogy Washington portréja lesz az uralkodó, ennek a faragásába kezdett hát bele legelőször, anélkül, hogy tudta volna hogyan fog elhelyeszkedni a többi portré. Úgy döntott, először befejezi Washington portréját, és csak aztán határozza el hogyan fog elhelyeszkedni a másik három fej.
Azt a problémát, hogy hogyan legyen élethű az elnökök arca, Borglum először elkészitette a modelleket, a végső méret egy-tizenkettedében. A modell közepénél elhelyezett egy “pontozó”-nak nevezett szerkezetet, forgatható szögmérő karral, amelyről lógott egy változtatható hosszúságú függőón. Igy a modell arcának minden pontja meghatározható volt. Ezután egy ugyanilyen, de sokkal nagyobb szerkezetet állitottak fel a hegyen is, a portré tervezett középpontjánál. A modell méreteit igy pontosan át tudták vinni a sziklára. A szobor készitésénél semmilyen más módszert nem alkalmaztek.
Borglum olyan kőbányászokat és kőfaragókat alkalmazott akik jártasak voltak a pneumatikus fúrók és a robbanóanyagok kezelésébsn de a szikla fala nagyon kemény volt, a fúrók hegye hamar eltompult, ezért külön kovácsokat kellet alkalmaznia, hogy a fúrókat hegyezze.
A szobor munkálatai a harmincas években is folytatódtak, de gyakran le kellett állni vele, ha elfogyott a pénz, vagy túl zordra fordult az időjárás. Borglum 1941. március 6-án halt meg, a szobor ekkor még korántsem volt kész. A végső munkálatokat fia, Lincoln Borglum irányitotta, aki 15 éves korában kezdett el dolgozni a szobron. A végső költségek majdnem 1 millió fontba kerültek. A szikla anyagához csak egyetlenegy helyen kellett hozzátoldani-Jefferson felső ajkánál, ahol faraghatatla kemény földpárkőzetet találtak. Egy kis darab gránitot erősitettek ide kénezett cementel. Ma évente 2 millióan látogatnak el a Black-hegységbe, ami teljes mértékben beváltotta Doan Robinson egykori álmait.
Az emlékmű megszületésének ötvenedik évfordulóján, 1991-ben 40 millió dolláros felújitásba fogtak. Ennek során szerkezeti vizsgálatokat is végeztek, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy a sziklában található repedések nem tágulnak-e, és elvégezték a szükséges javitásokat is e jelentős nemzeti kincs megóvásának érdekében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése